Kattints a képre a kinagyításhoz!

Különbségek a megvilágosodás elérését lehetővé tevő különböző módszerek között

„Arra is rájöttek, hogy könnyebben és gyorsabban lehet megvilágosodást elérni, ha az egész helyett a valóság egy szeletét tűzik ki a megvilágosodásuk tárgyául.”

Tudom, hogy előszörre sokan beleakadnak ebbe az elnevezésbe, hogy Megvilágosodás Intenzív, meg abba is, hogy három nap alatt meg lehet világosodni, amit megértek, mert a tradicionális módszerek, tradicionális rendszerek – zen, vipassana, jóga, buddhizmus, advaita – ismeretében nem is lehet más gondolatod. Ezen módszerek némelyike vagy tagadja a megvilágosodást, vagy azt mondja, hogy az egy több éves folyamat eredménye – vagyis, három nap alatt lehetetlen. Az advaita azt mondja, hogy már megvilágosodott vagy, minek azt keresni; nincs más dolgod, csak felismerni. A megvilágosodásnak nincs hogyanja, nincs módszere, mondja a zen – mégis ad valami gyakorolni valót. A helyzet az, hogy a maguk szemszögéből mindegyiküknek igaza van; amit mondanak, az teljes mértékben helytálló. A tanításaikkal, akár tagadják a megvilágosodást, akár nem, különböző módon bár, de mind az ego csapdáit igyekeznek kikerülni, feloldani, és az eredmény, előbb vagy utóbb, így vagy úgy, az áttörés, a megvilágosodás, aminek a következménye egy állandó elmozdulás a tudatosságban.

Buddha a hagyomány szerint nyolc évig küszködött, mire megvilágosodott. Az ő megvilágosodása teljes körű, mindent felölelő megvilágosodás volt, amit a továbbiakban éppen emiatt már semmi külső hatás nem befolyásolt. Amikor a soto zenben valaki megvilágosodik – és ez megtörténik annak ellenére, hogy a rendszeres gyakorlással szembeállítva a megvilágosodás jelentéktelenségét hangsúlyozzák –, akkor az sok évnyi napi folyamatos, több órányi, kitartó gyakorlás után történik. A később kialakult rinzai zen felismerte a megvilágosodás tapasztalatok értékét, ezért ezeket ott kiemelten kezelik. Arra is rájöttek, hogy könnyebben és gyorsabban lehet megvilágosodást elérni, ha az egész helyett a valóság egy szeletét tűzik ki a megvilágosodásuk tárgyául. Ezért hívták életre a különböző koanokat (segítő kérdéseket) is, amik amellett, hogy segítenek összpontosítani, nem engedik érvényesülni a folyamatban akadályként megjelenő gondolkodó részünket. A rinzai zenben ezért sokkal gyakoribbak a megvilágosodás tapasztalatok, mint a soto zenben. (A továbbiakban a sok félreértéssel terhelt megvilágosodás helyett a közvetlen megtapasztalás kifejezést fogom használni, ami egy pontosabb megközelítése annak, ami ilyenkor történik.)

Különösen a régmúltban nem volt, de Keleten az időtényezőnek még manapság sincs olyan szerepe, mint Nyugaton a nyugati életstílusban. Így könnyű kivárni az eredményt, különösen, ha lehetőség van a szerzetesi formában történő napi rendszeres és folyamatos gyakorlásra és a világi élettől való tartózkodásra, ami a tradicionális módszerek sikerének fő feltétele. Nyugaton, az életforma miatt, pontosan ez a két elem az, ami szinte kivitelezhetetlen. Sem a napi rendszeres, több órányi gyakorlás, sem pedig a világi élettől – a kenyérkereséstől, gyerekneveléstől, társas léttől – való visszavonulásra nem nagyon van lehetőség, a kettő együtt pedig, különösen tömegek számára, egyszerűen nem lehetséges. Ahhoz viszont, hogy ezeknek a hagyományos módszereknek a teljes ereje megnyilvánulhasson, ezeknek a feltételeknek eleget kell tenni. Mivel a teljesség iránti igény a nyugati emberben is természetszerűleg jelen van, ezért a nyugati életstílus körülményei között minden olyan módszer felértékelődik – és ez nem azt jelenti, hogy egészét tekintve bármelyik módszer jobb vagy magasabb rendű lenne a többinél –, aminek segítségével az útnak már egy korábbi szakaszában és gyorsabban közvetlen megtapasztalásra lehet szert tenni, illetve a teljes utat rövidebb szakaszokban is be lehet járni.

A Megvilágosodás Intenzív pontosan ezt teszi lehetővé, ráadásul mindegyik módszernél gyorsabban teremt olyan körülményeket, melyek közepette a közvetlen megtapasztalás lehetséges. Természetesen ez a közvetlen megtapasztalás – a Megvilágosodás Intenzív három napja adta keretek miatt – nem lehet olyan mély és teljeskörű, mint Buddháé, ám ugyanúgy közvetlen megtapasztalás, mint az övé.

A közvetlen megtapasztaláshoz – ahhoz, hogy a mindent felölelő egység tudata létrejöhessen – ki kell üríteni a tudatot (mivel, Osho szavaival élve, Isten és az ego nem fér meg egy térben). Ehhez vagy feloldjuk a teljes tudattartalmat, mint pl. a jógában vagy a soto zenben, ami hosszú-hosszú évekig tart, vagy egy adott irányban kiürítjük a tudatot – értsd: egy rövid időre félretoljuk a tudattartalmat, leállítjuk (ám nem elnyomjuk!) az állandóan nyüzsgésre kész gondolkodó részünket –, ami sokkal gyorsabb és sokkal könnyebb. Amikor például a buddhisták a csendre meditálnak, akkor ezt az utat követik.

A Megvilágosodás Intenzív is egy adott irányban (az énre, az életre és másokra vonatkozóan) üríti ki a tudatot, azt a felismerést téve hozzá az előzőekhez, hogy a tudatot kiüríteni és tudattartalmat feloldani a leggyorsabban megfelelő kommunikációval lehet. Az Intenzív technikájában a következő elem az a felismerés, hogy könnyebb az elmén úrrá lenni, ha nem egyedül küszködünk vele – a párban történő gyakorlatvégzés pedig pontosan ezt segíti elő az Intenzíven: a társ, azzal, hogy adja a teljes figyelmét és megértését a kontempláló és kommunikáló félnek, hozzáteszi a tudatosságát is, így két tudatos entitás dolgozik együtt egyikőjük tudattalanján. Ez a két elem az, ami a Megvilágosodás Intenzívben új. Ez adja az Intenzív technikájának, ami egy kontemplatív kommunikációs technika, a lényegét. Minden más elem hagyományos: a koanok használata – Ki vagyok én? Mi vagyok én? Mi az élet? Mi egy másik? stb. – és maga a forma is, ami a felépítésével és a szabályaival nagyon hasonlít egy vipassana elvonulásra vagy egy zen sesshinre.

Természetesen mindenkinek a saját döntése, hogy melyik utat részesíti előnyben. Ám éppen az időtényező miatt, a távoli jövőben esetleges lehetőségként mindig meglévő, ám jóval nehezebben elérhető teljes körű közvetlen megtapasztalás helyett, amit a példa kedvéért nevezzünk teljes tortának, a Megvilágosodás Intenzíven elérhető közvetlen megtapasztalások (tortaszeletek formájában) valami olyasmit adhatnak nekünk most, amire egyébként talán nem volna lehetőségünk. Ebben a példában a torta a Teljességet jelképezi, az Abszolútot, az Igazságot, Istent, a Mindenséget, az Egységet, az Örökkévalót, a Határtalant, a Forrást – nevezd, aminek akarod. Mindez – az esszenciája, a lényege – bár kisebb mértékben, ám maradéktalanul benne van a tortaszeletekben is. Ezért amikor – hacsak egy pillanatra is – belekóstolsz ebbe, akkor minden esetben az Egészbe kóstolsz bele, és ezt a közvetlen tapasztalatot a továbbiakban semmilyen köznapi közvetett tapasztalás nem tudja felülírni, meg nem történtté tenni, megmásítani, mert ez a tapasztalat – a közvetlen tapasztalat és az így nyert közvetlen tudás – nem egy élmény, így nem része az elmének! Túl van rajta. Kézbe vetted az Aranyfonalat, és nincs semmi, ami ezután már kivehetné a kezedből. Most már belülről, önmagadból kiindulóan tudod, mit kövessél – és nem mások elmondásából.

Persze – és ezt is fontos tudni – a Megvilágosodás Intenzív nem vágja le az utat, amit mindenkinek be kell járnia valamikor, mert az utat nem lehet levágni, rövidebbre venni – csupán gyorsabban bejárhatóvá teszi. Nem váltja ki a hagyományos módszereket, technikákat, a napi rendszeres gyakorlást sem, nem teszi őket fölöslegessé. Remekül kiegészíti azokat. Óriási lökést és megerősítést ad nekik azzal – és minden más önfejlesztő módszernek és technikának is –, ha már saját közvetlen megtapasztalásodból tudod, ki és mi vagy te. Attól és akkortól válik hitelessé minden, amit teszel, hogy te magad veszel benne részt, mert belőled ered, és nem valami olyasmiből, ami nem te vagy, amivel eddig tévesen azonosítottad magad. Ezért a részleges közvetlen tudás is milliószor többet ér, mint bármilyen közvetett, másodkézből szerzett tudás, könyvtárnyi irodalom, ami a természetéből adódóan sosem lehet teljes és maradéktalanul kielégítő.

Az akadályokat végső soron mindenki maga állítja maga elé. Például olyan gondolat formájában, hogy három nap alatt nem lehetséges. A kérdés az, hogy mit kezdünk ezzel a gondolattal, vagy egyáltalán bármilyen gondolattal, amit észreveszünk magunkban felmerülni. Ragaszkodhatunk hozzá, és akkor ezzel a magunk számára valóságossá tesszük a gondolatban foglalt állítást – ami persze még nem teszi a gondolatot általános érvényűvé és igazsággá. Vagy pedig egy próba erejéig félretesszük a gondolatot, és igazi kutató tudós módjára minden lehetőségre nyitottan mi magunk próbálunk a dolog végére járni.

És pontosan ez az, amire hívlak.

------------

Salek Zoltán (Anand Arhat)

------------

Osho és a Megvilágosodás Intenzív 

Megvilágosodás Intenzív a wikipédián

Mikor és hol lesz Megvilágosodás Intenzív

Kattints a képre a kinagyításhoz!