„Az én Központom egy teljesen más jelenség. Nem egy ashram, modern vagy ősi, sem egy kolostor, keresztény vagy mohamedán. Az én Központom először is nem-aszkétikus.



Alapvetően megpróbál elpusztítani minden pszichológiai betegséget benned – amibe a szado-mazochista elképzelések is beletartoznak. Megtanít egészségesnek lenni, és hogy ne érezd bűnösnek magad, amiért egészséges vagy. Megtanít, hogy emberi légy, mert a tapasztalatom az, hogy emberek, akik megpróbálnak istenivé lenni, nem istenivé válnak, hanem sokkal lejjebb kerülnek mint emberek. Megpróbáltak felülemelkedni az emberiségen – igen, túlmentek az emberiségen, ám lent.



A kolostorokban az emberek csaknem állatokká válnak, mert minél inkább sanyargatod magad, annál inkább elveszíted az intelligenciádat; az intelligenciának pedig kényelemre van szüksége.


Az intelligencia egy nagyon törékeny virág. Ne a sivatagban próbálj rózsákat növeszteni.


Az intelligencia egy nagyon törékeny virág. Bőségben növekszik. Gazdag alapra van szüksége, mely termékeny, alkotásra kész, dúsan táplált; csupán ekkor virágozhat. Intelligencia nélkül ugyan mi vagy?



Az én erőfeszítésem először is arra irányul, hogy segítsek az intelligenciádat belobbantani, és segítsek, hogy ez a láng feleméssze mindazt, ami nem az autentikus éned. Tűzzé válsz, és elégetsz mindent, ami szemét, amit mások dobáltak rád.



Tehát az első az intelligencia, a második pedig a meditáció. A meditáció az intelligenciából tűnik elő – és kiéget minden szemetet a lényedből. Ekkor vagy tiszta, egyedül, úgy, ahogy a létezés akarja, hogy legyél.”



From Personality to Individuality, 5. fejezet