Ez az a téma, ami mindenkit érdekel, függetlenül attól, hogy elfojtja-e a szexualitást magában, vagy éppen túlhajtva nem képes kiszállni belőle.

Osho számára a szex mint olyan csak melléktéma: csupán azért foglalkozik vele, mert látja, hogy emberek tömegei vannak elakadva a szexualitásukban, és így képtelenek spirituálisan továbblépni, kiteljesedni, boldogak lenni. Csak azért beszél a szexről, mert nem akarja, hogy az emberek elfojtsák.

Amit szexualitásnak érzékelünk, az alapvetően az életenergia megjelenési formája a testben – a legalacsonyabb szinten. Amíg életben vagyunk, addig az életenergia élteti a testünket, és áramlik bennünk. Az emberi mivolt örök kérdése, hogy mit tegyen ezzel a folyamatosan áramló életenergiával: elfojtsa? – akkor viszont boldogtalanok vagyunk; vagy korlátozás nélkül kiengedje? – viszont így lehet, hogy ezzel másokat bántunk. Ha tetszik, ha nem, meg kell tanulnunk bánni ezzel az életenergiával.

A felgyülemlő életenergiát kétféle módon lehet a testből kiengedni: alul a nemzőszerveken keresztül, ösztönszerűen, szexualitás formájában; vagy felvíve végig az energiát a testben futó csatornában egészen a korona csakráig, a szahaszráráig.

Az első esetben nem kaphatunk többet, bármennyire is erőteljes és kellemes az eredmény, mint ideiglenes testi kielégülést a test izmainak megfeszülésén és ellazulásán keresztül – majd ezután fokozódó ürességet, ami a folyamat ismétlésére késztet. A második esetben a „jutalom” a kozmikus tudattal való eggyéolvadás. Tehát, amit tehetünk – és mint minden, ez is választás kérdése –, az az, hogy a szexualitástól megpróbálunk eljutni a legmagasabb tudatosságig.

Osho pontosan erre biztat, amikor a szexualitást érinti, hiszen az elfojtások feloldásának nem az a célja, hogy ezután egy, a fajfenntartásra szakosodott program – a fizikai örömérzés szabad kiválthatóságán keresztül – átvegye felettünk az irányítást, hanem pontosan az, hogy ezt a szabadságot megtartva és használva tovább tudjunk lépni egy olyan tudati mezőbe, ahol az öröm, a boldogság, a szeretet, az együttesség, az eksztatikus lét nem kötődik feltételekhez – mert magától értetődő.

Ezt példázza ennek a témának a választott címe is, ami megegyezik Osho 1968 augusztusa és szeptembere között hindi nyelven a témában elhangzott és 1979-ben könyvként megjelentetett előadásainak címével (From Sex to Superconsciousness).

Osho előadásokban megnyilvánuló tanítása két részre bontható:
1. A tudat fejlődése
2. Az élet művészete

E kettő egymástól nem elválasztható. A fejlett tudat nem sokat ér az élet művészetének képessége nélkül; az élet pedig – a tudat fejlődése és így valamikor a személyes meghaladása nélkül – nem több próbálkozásnál és sötétben való tapogatózásnál. Valódi művészetté az életet csak a fejlett tudat teheti.

Tehát, adott a feladat.


Rebel