"Egy Zen tanítvány éveken keresztűl meditált, de bármikor is kereste fel mesterét,bármilyen élményről is akart neki beszámolni, ő mindig elutasította:
-Ez mind zagyvaság... Menj vissza és meditálj tovább!
Egy napon a mester ellátogatott a tanítvány szobájába, aki akkor is éppen Buddha pózban ült. A mester jól megrázta, és azt mondta neki:
-Mit művelsz te itt, ha Buddha szobrokra lenne szükségünk, a templomokban találnánk eleget, attól, hogy mint a kő-Buddha üldögélsz itt még nem meditálsz. Attól, hogy mozdulatlanná teszed a tested, az elméd még nem tűnik el, hiszen éppen az elméd az amin keresztűl a testedet fegyelmezed. Minden amit az elméd által teszel, csak erősíti az elméd, csak táplálja.
Egy év múlva a mester újra meglátogatta a tanítványt, aki szinte eufórikus hangulatban ült, lehunyt szemmel, elmerülve a reggeli szellő és a napsugarak simogatásának élvezetében, abban a hitben, hogy meditál.
A mester erre kezébe vett egy téglát és közvetlenül a tanítvány orra elött elkezdte egy kőhöz dörgölni. A hang oly annyira zavaró volt, hogy a tanítvány végül nem bírta tovább és kifakadt:
-Mit művelsz? Meg akarsz őrjíteni?
A mester így válaszolt:
-Tükröt próbálok csiszolni ebből a téglából, ha elég kitartóan dörzsölöm a kőhöz azt hiszem sikerülni fog.
A tanítvány felnevetett:
-Mindig is gyanítottam, hogy egy kicsit lökött vagy, most már biztosan tudom! Egy téglából sosem lesz tükör. Csiszolhatod akár az örökkévalóságig, a tégla akkor is tégla marad!
-Úgy látom mégis csak szorult beléd némi inteligencia!-mondta erre a mester-de hát akkor mit csinálsz itt? Évek óta az elmédből próbálsz meditálni, ez éppen olyan mint téglából tükröt csiszólni. Ezzel behajította a téglát a tóba, amelynek partján egy fa alatt ült a tanítvány. A tégla hatalmasat locccsant a vízben, és ez a puszta loccsanás elég volt ahhoz, hogy megtegye a csodát. A tanítványban valami felébredt. Alvása megszakadt, álma hirtelen véget ért: éberré vált. Életében elösszőr megérezte a meditáció ízét.
-Ez az -monda a mester és elment. "

: Osho Tanmesék és adomák

Válasz

Az életben semmi se biztos – kivéve a halált.
Máskülönben az élet csupán egy másik név a bizonytalanságra.
Mikor ezt felismered,
a biztonság iránti vágy egyszerűen eltűnik,
a bizonytalanságnak a teljes elfogadása által szabadulsz meg tőle.
A bizonytalanság az elme része marad,
mert ez a természete.
Ne aggódj miatta, mert az
csak hajtóerőt ad neki, hagyd az elmét
a maga útján járni,
és te menj bele a meditációdba.
Te nem az elme vagy,
mi lenne háta gond az elmével?
Hagyd magára a sötétséget,
s csak gyújtsd meg a lámpásodat.
Szeretnéd alaposan át gondolni s csak aztán megadni magadat?
Ó te bolond! A megadás egy méretes lépés a gondolatokon kívülre.
Vagy ugrasz – vagy sem,
de az Isten szerelmére, ne dilemmázzál rajta!

: http://egycseszetea.freeblog.hu/

Válasz

és, láttad azt a nagy ciprusfát...? http://www.youtube.com/watch?v=orzxjV9YZo4&feature=related

Válasz

csak egyetlen szem szezámmagos pogácsa http://www.youtube.com/watch?v=CCmQmFc8J50&feature=related

Válasz