".....tovább énekelnek a láthatatlan patak vizei a szakadékban, ezek pedig örökké énekelnek, örökké, örökké, tegnap és holnap nélkül, örökké, örökkön-örökké...”

Elmúlás és értelem
http://kellek.adatbank.transindex.ro/pdf/18-19-20/006Csejtei.pdf

Válasz

Haladás és emberi méltóság
Új találmányok lehetnek és lesznek is, egyedül
az erkölcsös emberre vonatkozó újat nem lehet kigondolni.
(Goethe)
Erkölcsi kérdésekben az iskolai végzettség nem sokat segít.
(Einstein)

A természettudományok és a technikai haladás imperatívuszával szemben állnak az erkölcsös értelem és az emberi méltóság parancsolatai – ez lenne a jelen írás mondanivalója.
A halál, Max Weber szerint, nem értelmes jelenség a modern ember szemében. Ábrahám és a korabeli földmûvelõ „meghalt öregen és az élettel betelve”, mert tudta, hogy az élet értelme szerint elérte az estét, és számára az élet nem tartalmazott további, megoldásra váró rejtélyt. A modern kultúrlény azonban a folytonos civilizációs és tudományos haladásba beágyazottan lehet az életbe „belefáradt”, de az élettel „nem betelt”, és kész folytonosan magába fogadni és felszívni minden újat, amit az élet nyújthat; s mivel semmi nem lévén véges, sem végleges – ezt a csalóka benyomást keltik ugyanis a mindennapok –, ezért maga a halál értelmetlen jelenség.
A tudományos-technikai vívmányok táplálta remények és elvárások azonban korlátozzák, vagy meg is szüntetik a megváltozhatatlannal szembeni beletörõdést. Az emberi méltóság megélése és felmutatása feltételezi azonban az alapvetõ igények kielégítését, valamint szükség, nyomor és szenvedés enyhítését vagy megszüntetését. De az emberi méltóságba beletartozik maga a halálhoz való viszonyulásunk, vele szembeni magatartásunk, amit azonban a tudomány és technika fémjelezte haladás egyáltalán nem szolgál.

http://epa.oszk.hu/00100/00181/00017/20.htm

Válasz