Többször szükségem volt a szeretetre, hogy megérthessem mit jelent az ego hatalma. Sokszor félelmetes elmebajos harcokat vívtam. Most is vannak harcok, ám ezek a harcok mára békések. Látom őket. Azóta látom egyre nyugodtabban, mióta rájöttem, elmebeteg vagyok. Elmebeteg vagyok és mindenki az, csak kevesen merik beismerni maguknak, mert az veszélyesen hangzik, pedig mára tudom, egyáltalán nem az. És így az elmebetegség feloldódik a mélyülő megértésben. Most már nem fogalmaznám szeretetnek. A társadalomnak és a lázadni vágyó hősöknek, mert számomra az igazi hősök csak a lázadást értő lázadók lehetnek, nekik igen. Nekik szeretetként fogalmaznám meg, mert így is rá lehet érezni. Valójában az én igazságom az, hogy önmegadva, nem másokat hanem magamat szeretve kilépni abból a hazug önmegtapsoltatásból amit belénk neveltek. Így magamat nem is szeretem, létezésemet csendes elégedettségben érzem. Persze őszinteséghez tartozik az is, hogy érezzem benne a tapsoltatást is, valahogy mégse kell. Az elmúlt 1év utam és az irány mára teljesen eltölt,
koldussá, senkivé és így igazi valakivé tett anélkül, hogy igazolnia kellene bárkinek is igazi pislákoló fényem érzékelését.

Előzmény

Válasz

gondolhattál volna rám is, max megírtam volna h baromságokat irsz..

Előzmény

Válasz

Valakinek akár azt is. Makarenkói értelemben igen, olyanoknak, akiknek ez a legrövidebb és leghatékonyabb út a fegyelmet, kitartást, a másokért való szolgálatot és a megadást megtanulni. És ha a lapátoláson a lapátoló élete múlik, akkor az már nem kényszer, hanem döntés, úgyhogy a kényszerérzet kilőve. Persze, ezzel a magyarázattal nem rád gondolok, Belal, de vannak jó néhányan, aki ezzel a munkával hasznos tagjává válhatnának a közösségnek.

Előzmény

Válasz

O))))))) :-))))))))))))
De mennyire!!!!!

Válasz

:o)))
ez vicces....és mégis ez a lényeg:szeretni és nevetni!!!

Válasz

És miután megszabadultunk a lapátolás kényszerérzetétől, onnantól kezdve már szeretettel és szenvedéllyel lapátolunk tovább. :DDD

Válasz

ez jó, nagyon jó;-) Köszi

Válasz

Nem, inkább azt, hogy megszabadulunk a lapátolás kényszerérzetétől. :D

Előzmény

Válasz

a dolgozás mondjuk azt jelenti h napi 25 órában szenet lapátolunk egy bánya mélyén?? :DD

Előzmény

Válasz

Ez mind így van, de egyszer mindenkinek el kell jutnia oda, hogy mindezt felismerje, és mindenki csak annyit ért meg a világból, amennyire az adott szinten képes. Igen elismerem: ahhoz, hogy önmagad lehess, keményen meg kell dolgozni. Le kell tisztogatnunk mindazt, amit a társadalom rakott ránk. Amikor boldog vagy, és egységben élsz a mindenséggel, akkor önmagad vagy. Ilyenkor a szívben élsz. Amikor pedig visszatérsz az elmébe, akkor elkülönülsz, kiesel az egységből, és jönnek a drámák. Az ego nem tud létezni csak a drámák által. Ez a lételeme.
Köszönöm a kiegészítést nagyon jól érthető.

Válasz