"Megfigyelted-e már magadon, hogy amikor boldog vagy, amikor örülsz, akkor valami jót szeretnél tenni, akkor az alkotásvágy munkál­kodik benned, amikor pedig nyomorultul érzed magad, szenvedsz, dühös vagy, akkor szét akarsz csapni magad körül? Ily módon veszel elégtételt. A katonák azért vannak szexuálisan visszafojtva, hogy ami­kor ölniük kell, akkor örömüket leljék ebben. Az elfojtott energia ki­szabadul, kirobban belőlük, és még ha ilyen szörnyű, embertelen mó­don is, de legalább megkönnyebbülnek. Így adják ki magukból a fe­szültséget valamennyire.

Észrevetted-e, hogy a festők, költők, szobrászok, táncosok nem fojtják el szexuális energiáikat? Sőt, általában szexuálisan túlfűtöttek; túlságosan is sokszor és sok emberrel van szexuális kapcsolatuk. Egy partnerrel valószínűleg nem tudják kiélni szexualitásukat. A tör­ténelem során az egyház ezért mindig elítélte őket: „Nem jó ez így... ezek a züllött költők, festők, szobrászok, zenészek mind bűnt követ­nek el ezzel a kicsapongó életmóddal... biztos kárhozatra jutnak.” Pedig, érdekes módon, ezek azok az emberek, akik valami széppel ajándékozzák meg az emberiséget, akik az öröm pillanatait, a zene, a tánc virágait adják a világnak. Az élet legalapvetőbb igazságainak egyike, hogy csak akkor teljesedhetsz ki igazán, ha teremtesz, ha al­kotsz.

A kreativitás szabadsággal ajándékoz meg, megerősít, értelmet visz az életedbe, és tudatossá tesz.

Mit adott a papság a világnak? Hiedelmeket és leölt áldozatok ez­reit. Nőket égettek meg máglyán, akik túl szépek vagy túl okosak vol­tak, és azt mondták róluk, hogy boszorkányok; emberek tömegeit gyilkolták halomra, akiknek nem volt más bűnük, mint hogy más is­tenben hittek. És mindezt a vallás nevében tették. Ehhez egyáltalán nem kell kreativitás. Nem sok jó származott tőlük. És az élet nem lett jobb általuk.

Nagyon meg kell becsülnünk azokat az embereket, akik valamilyen területen tehetségesek.

És meg kell tanulnunk, hogyan alakítsuk át az energiáinkat úgy, hogy ne nyomjuk el őket, és a szeretetünkben, a nevetésünkben, az Örömünkben fejeződjenek ki. Akkor ez a világ a legszárnyalóbb képzeletünket is felülmúlja, szebb lesz, mint mennyország – és ehhez nem kell meghalnod vagy máshova menned.

A mennyországot nem elérni kell, hanem megteremteni.

És ez tőlünk függ.

Ez a krízis lehetőséget teremt a bátraknak arra, hogy elszakadjanak a múlttól, és új módon kezdjenek el élni – nem kicsit másként, nem a múlt folytatásaként, nem jobban, mint azelőtt, hanem teljesen másho­gyan. Ami volt, annak teljesen meg kell halnia ahhoz, hogy valami új jöhessen a világra.

És ezt most kell megtenni – mert az idő nagyon kevés."

 

Osho