Nem akarom mindenáron a nehezebb, kevésbé örömteli utat választani. Tudom, hogy eddig is miket éltem meg, ezért látom, hogy ez nem egyszerű. De azt sem állítottam, hogy nem volt örömteli. Pláne, amikor túljutottam valamin, s láttam, hogy sikerült. Feltekerni vagy felmászni egy magas hegyre szintén nehéz, de attól még lehet örömteli. És az Élethez nem csak az öröm tartozik hozzá, a szomorúságnak is megvannak a maga szépségei, azokat is meg kell élni. Attól színes az Élet, hogy nem csak fehér vagy fekete. :)

Előzmény

Válasz

Ha azt hiszed, hogy ez nehéz, akkor valóban az lesz Neked. Miért tennéd? Inkább hidd el, hogy könnyű, és azt tapasztald meg! Te vagy a saját valóságod teremtője, akár hiszed, akár nem...
Valóban nagyon fontos a gyerekkori nevelés hatásain túllépni, felszabadulni minden korlátozás, mélyen belénk ültetett hiedelem alól. Ezt magamon is megtapasztaltam, de tudom, hogy ennek a folyamatnak nem kell nehéznek lennie, lehet nagyon örömteli is. Csak tőlünk függ, hogyan éljük át. Soha nem a körülmények, hanem minden esetben a hozzáállásunk határozza meg azt, hogy hogyan élünk meg egy bizonyos helyzetet.
Válaszd minden pillanatban azt, ami valóban örömet jelent Neked! Meglátod, minden sokkal könnyebb lesz! :-)

Előzmény

Válasz

Rájönni, hogy ki is vagyok valójában nagyon nehéz. Az elmúlt hetekben ismét szembesültem azzal, hogy álarcokat hordok, s hogy emögött valójában ki vagyok én, még nem tiszta. Ahogy vizsgálom magam, jövök rá, hogy ezek az álarcok honnan erednek, s ha ezek eredete tisztázott, ha megértem, hogy honnan és miért kezdtem el viselni, akkor ezzel együtt megtalálom saját magam is.
Nekem most ezen a felfedező úton nagy segítség John Bradshaw könyve,
aminek a címe: A Szeretet, személyiségfejlődésünk következő lépcsőfoka. A könyv számomra már részben ismert folyamatokat is leír. Bemutatja, hgy a gyermekkorban elszenvedett különféle sérülések milyen nyomot hagynak, milyen szinten hatnak ki arra az életünkre, amit életkorunk alapján felnőttnek hiszünk, holott nagyon sokszor egy belső sérült kisgyerek reakciója, ami alapján lépünk, cselekszünk, reagálunk.
Osho abban az igencsak szerencsés helyzetben nőtt fel, hogy szülei hatáskörén kívül kerülve a nagyszülei szabadjára engedték, nem befolyásolták, valójában nevelés nélkül nőhetett fel. Micsoda kincs ez, gondoltam már akkor is írigykedve, amikor az önéletrajzát olvastam. Most, hogy Bradshaw könyvét bújom, szembesülök a gyerekkorból hozott védekezési mechanizmusaimmal. A könyv utat mutat arra is, hogy dolgozzuk fel ezeket a régi fájdalmakat, sérüléseket. Így ezeken túljutva, egyfajta újjászületéssel kerülhet sor majd az újjongásra, mikor megláthatom álarcok nélkül a saját valómat.:)

Válasz